Ez nem én vagyok
Amikor a hitrendszered és a brand nem találkozik
Egy történet
Egy nagyon vallásos, mélyen katolikus muzsikus éveken át dolgozott a zenei formációján. A csapat lemezt vett fel, videóklippeket készített, lemezbemutató koncertre és turnéra készült.
A fiatal művész komolyan vette a hitét, a vallási ünnepeket, erkölcsi kérdésekben következetes volt. Olyan ember volt, akire azt szoktuk mondani: szakmailag és emberileg is rendben van.
Ahogy közeledett a lemezbemutató időpontja, a teste jelezni kezdett. A keze feladta a szolgálatot, képtelen volt a hangszerén játszani. Minden, a zenével kapcsolatos tevékenység fizikai fájdalmat okozott neki.
Ez kívülről nehezen elképzelhető. De aki már volt hasonló helyzetben, tudja, mit jelent: a megdermedést, a megtorpanást, azt az állapotot, amikor a test és a lélek egyszerre mondja azt, hogy elég.
A lemezbemutatót és a turnét visszamondtuk. Miközben a zenekar többi tagja igyekezett megértő lenni, a betervezett koncertek tiszteletdíja mindenkinek hiányzott a kasszájából.
Hónapok teltek el, mire a muzsikus újra jelentkezett. Egy óriási lelki teherrel szembesült, amire csak ebben az állapotban volt képes ránézni: a zenekar neve – bár jól hangzott, könnyen megjegyezhető volt, és passzolt a zenei stílushoz – szöges ellentétben állt azzal az értékrenddel, amelyet a mindennapjaiban képviselt.
Miért számít ez?
Mert a név nem csak marketing. Nem csak címke.
A név:
identitást hordoz,
rezgést visz,
irányt ad,
és folyamatos belső „igen”-t kér tőlünk.
Ha ezt az „igen”-t nem tudjuk őszintén kimondani, a rendszerünk előbb-utóbb jelez. Nem feltétlenül gondolatban, hanem a testünkön, az energiánkon, a lendületünkön keresztül.
Egy apró, de fontos kérdés neked
Nem kell nagy dolgokra gondolnod. Nem kell rögtön az életed újratervezésén gondolkodnod – különösen akkor nem, ha épp elakadtál, ha nincs ötleted, ha nem haladsz. Csak ezt kérdezd meg magadtól:
Van-e most az életemben bármi, amit kifelé mutatok, de amivel belül nem tudok teljes szívvel azonosulni?
Ha csak egy apró feszülést érzel egy gondolatnál a gyomrod környékén, az már válasz. Jó nyomon jársz.
A kérdés már csak az: mersz-e igazán őszinte lenni saját magadhoz?
